Archívum - kategória: » Vadászhagyományok «

2010. szeptember 17. péntek | Szerzõ:
[SinglePic not found]

Kedves öreg vadásztársak!
Nem lévén más gondom,
Babonáinknak egy részét
Sorjában elmondom

Rossz, ha szerencsét kívánnak,
Vagy kérdik hová mész,
Veszedelmes, ha valaki
Félszemmel reád néz.

Vigyázz jól, hogy kimenéskor
Pappal ne találkozz,
Mert ez vadászszerencsédnek
Szomorú halált hoz.

Mégis, van itt egy kivétel:
Hogyha – odamenet –
Akkor találkozol pappal,
Mikor éppen temet.

Esküvővel találkozni
Nem hoz jót, ellenben
Szerencséd, ha eléd kerül
Beborozott ember.

A vénasszony: balszerencse,
De ha szép lány akad:
MÓDJÁVAL megcirógatni
Szerencsét hoz, szabad!

Nőt érinteni: szerencse,
Ha fiatal s felnőtt:
(Hej ha egyszer elcsíphetnéd
Diána istennőt!…)

Otthon felejtesz valamit?
Vissza ne térj érte!
(Volt úgy, hogy ezért a vadászt
Nagyon nagy baj érte.

Rossz, ha nyúl ugrik át balra,
Szerencsés a cigány,
De legjobb szerencsét jelenti
A szép cigányleány.

Halottal álmodni eső,
Hogyha álmodsz vérrel,
Annyi vadat terítesz le,
Szekéren sem fér el!

Tizenkét lövésed talált?
Jön a „tizenhárom!”
Majdnem mindig elhibázod,
Kerüld minden áron !

(E balsorsot elkerülni
van egy biztos véd-szer:
Tizenharmadik lövésnél
Duplázz, lőjél kétszer!)

Ha szarvastehén néz reád
S bal fülét megrázza:
Nagyobb baj, mintha leégne
Anyósodék háza.

Rossz előjel, ha a kutyád
Ugatja a holdat,
Ellenben szerencsét hoz, ha
Megnézel egy holtat.

Ha hirtelen nem ismer meg
Kutyád. S reád vakkan,
Ki ne menj vaddisznólesre,
Mert fellök egy nagy kan !

Golyóbisból zsidó számot
Tegyél a zsebedbe,
(Hét, tizenegy, tizenhárom
soroltatnak ebbe.)

Ha lőtt bikád, bakod szívét
(Hallgatva) megeszed,
Ettől erősebb lesz lábad
S élesebb az eszed.

Ha szerencsés akarsz lenni:
Vigyázz mindenképpen,
Sohase lépjél keresztül
Vadon, s terítéken !

Rossz, ha vadat lősz, s az orrát
Ellepi légy-pete:
Rossz előjel: szembejövő
Macska, ha fekete.

Baj lesz, ha kutyád szűkölve
Ágyad alá búvik:
Nagyvad-halált jelent, ha szól
Kunyhódnál a kuvik.

Ha öreg lópatkót találsz:
Szedd föl ezt a kincset,
De ha megfordítva fekszik,
Jaj ! Meg ne érintsed !

Balszerencséd megtörni
Köpködj magad elé:
De még jobb, ha Miatyánkot
Mondasz visszafelé

Hallunk sok-sok jó adomát
Sikamlósak néha,
No, de vadászaton lehet
Borsos is a tréfa.

A jó tréfa mindig elkel
Bárhonnan is ered,
Kérges szívű ember,
Aki nevetni sem szeret.

De ne nevess azokon, akik
Mindezekben hisznek:
Ős hagyomány ad értéket
E sok kis tévhitnek.

Kövessétek őseinket:
Vadász MAGYAR-t, s HUNOR-t,
Ne hagyjátok veszni a jó
Régi vadászhumort.

(dr. Pálosné Nagy Rózsa főmuzeológus gyűjtése)

2008. november 24. hétfő | Szerzõ:

Vadászavatás első vadra

[SinglePic not found]

A nagyvad elejtésének színhelyén, a vad végtisztességének megadása után szokás az avatási ceremóniát lefolytatni, ahol a kísérő feladata hasonló a terítéknél szokásossal. A teríték megszemlélése után – ünnepélyesen – felavatjuk az első vadját sikeresen elejtő vadászt. Az avató személye köztiszteletben álló, jó példát mutató vadász. Az avatás megkezdése előtt vágjuk le a kb. 1 méteres avató pálcát, aminek a vastagabb végén faragással jelezzük az elejtett vadfajt, a vadászterület nevét, illetve a dátumot. Néhol szokás egy emléklapot is kiállítani a felavatott vadász számára.

Maga az avatás abból áll:

  1. A vadász a lőtt vadra helyezi a nyitott zárdugattyújú golyós vagy megtört sörétes fegyverét.
  2. Az avató elmondja az avatás szövegét:
  3. Légy mindig igaz vadász, nemes lelkű, türelmes és udvarias. Védd, tiszteld és szeresd a természetet! Ne csak lődd, etesd, gondozd is a vadat. A szép lövés legyen büszkeséged, de ha sebeztél, kötelességed a vad kitartó keresése és szenvedéstől való megváltása. Tiszteld és ápold a magyar vadászhagyományokat, oszd meg élményeidet barátaiddal, és amit tapasztaltál, add át az utódoknak.
    Az első pálcaütés után:
    (a vadfaj neve) vadásszá fogadlak a vadászat védőszentjének, Szent Hubertusznak nevében.
    A második pálcaütés után:
    Felavatlak az igaz magyar vadászok nevében.
    A harmadik pálcaütést követően:
    És felavatlak, (a vadfaj neve)-vadásszá fogadlak a magam és a Csókáserdei Vadásztársaság nevében. Vadászataidon Diana Istennő fogadjon kegyeibe, és sokszor díszítse kalapodat a töret.

  4. Az avatandó vadászt a lőtt vadja mellé térdeltetjük – ebben az esetben az avatópálcát a jobb vállra kell helyezni, hasonlóan a lovaggá ütéshez. Gyakran az avatandó vadászt a vad fölé fektetjük, majd az avatópálcával a nadrág ülepére sújtunk finoman. (Mindenki avathat, aki a a jelenlévők közül lőtt már ilyen vadat, ez megegyezés kérdése.)
  5. A felavatott vadásznak szívből gratulálunk.
  6. Az avatópálcát vagy pálcákat a felavatott vadász megbecsült vadászati ereklyeként őrzi.

Új vadászok fogadalomtétele

Az új vadászok ünnepélyes fogadalomtételét évente egyszer megszervezzük, ha van új tagtársunk. Általában a vadásztársaság közgyűléssel egybekötött ünnepi rendezvénye erre a legalkalmasabb időpont. Az ünnepélyes fogadalomtételen minden új vadász részt vesz, vadásziasan, a fogadalomtétel ünnepélyességének megfelelő öltözékben.

A fogadalom szövegét az új vadászok úgy mondják el, hogy a bal karjukat esküre tartják, a jobb tenyerüket a szívükre helyezik.
Majd ünnepélyesn emléklapot adunk az új vadászoknak, amelyen emlékeztetőül a fogadalom szövege található.

Én, (az új vadász vezeték és keresztneve) fogadom, hogy a magyar vadászok táborának méltó tagja kívánok lenni. Tiszteletben tartom és védem a természetet, a benne élő élőlényeket, különösen az általam és vadásztársaim által terítékre hozott vadat.
Betartom és betartatom a vadászat írott és íratlan szabályait, mindig a biztonságos és sportszerű vadászatra törekszem. Áldozatkészen ápolom a vadászat hagyományait, folyamatosan fejlesztem szakmai tudásomat, hogy hozzáértésemmel, viselkedésemmel, magatartásommal a kultúrált, igaz vadászok közé kerülhessek.
Isten engem úgy segéljen.

Az új vadászok fogadalomtételét további ünnepélyes ceremóniával a megyei vadásznapon még látványossabbá lehet tenni.
Pl.: dísztőr vállra helyezésével, az új vadász erényeinek elmondásával, stb…

Vadászetika

Vadászias vadászok vagyunk, nem csak a külsőségekben, a hagyományok ápolásában, de tettekben is, például:

  • télen megjavítjuk az etetőt,
  • élelmet helyezünk ki az állatoknak,
  • nem vadászunk az etetőnél,
  • esélyt adunk a vadnak,
  • a vadászatot nem engedjük állatkínzássá aljasítani,
  • a lehető legkevesebb szenvedés árán ejtjük a vadat, lehetőleg egy pontos lövéssel,
  • tiszteljük és védjük a természetet,
  • betartjuk a fegyverkezelés és vadászat szabályait stb…

>>> Vadászetikai kódexünk, amihez tartjuk magunkat!

Kategória: Vadászhagyományok  | Címkék:  | 
Egy kommentár